Sanyika naplója

Egyre jobban tetszik nekem ez az ovi. Annyi érdekes dolog történik, hogy alig gy?zöm otthon elmesélni. A legnagyobb buli a szüret volt. A sz?l?vel nem igazán vagyok barátságban, az alma a kedvencem, de a szüretelés nagyon jó muri. El?z? nap a piacon anyával kiválasztottuk a megfelel? fürtöket, majd a többiekkel együtt b?szen szemezgettük a csoport termését. A prés már javában dolgozott az udvaron, mindenki kipróbálhatta, s?t még meg is kóstolhatta a mustot. Sok-sok nevetéssel telt a délel?tt, a cs?sz bácsi egy kerepl?vel zavargatott bennünket, énekeltünk, táncoltunk. Nagyon örültem, hogy mama is velem szórakozott.

Készültem az állatsimogatóra is, bár mama kutyáját és cicáját nem tudtam elhozni, de egy csigát kerítettünk, s néhány napig egy üvegben élt velünk. A fülem viszont megfájdult, és betegszabi következett. Egy koncertr?l is lemaradtam, de remélem a jöv?ben még sok meglepetést tartogat számomra az ovi. (A csigát elengedtük az erd?benJJJ)

Egyre több jel mutat arra, hogy nagyfiú lettem. Mivel erre magam jöttem rá, többször hangoztatom is, s?t néha talán túlzásba is esek, s lefeln?ttezem magam.

A nagyfiúk ugye már oviba járnak, képesek kiigazodni a városi közlekedésben, megmutatják az oviba vezet? utat reggelente az anyukájuknak, a parkolásnál is megnyugtatják, hogy sikerült két kocsi közé beállni.

A nagyfiúk már határozottan tudják, hogy mik szeretnének lenni feln?tt korukban: traktorgy?jt?, rend?r, t?zoltó, katona…..

A nagyfiú nem félnek a doktor nénikt?l, doktor bácsiktól. Megmutatnak nekik mindent, amire kíváncsiak, úgy vesznek leveg?t, ahogy akarják, még vérnyomást is engednek mérni. Már annyira nem esnek hasra a matricáktól.

A nagyfiúk már tudnak biciklizni, búcsút intenek a motorjaiknak. Az els? sikeres néhány méter után már levetetnék a pótkereküket, s elengedett kormányos, s?t állva teker?s figurákat is bemutatnak.

Mivel én már rendelkezem e képességekkel, tulajdonságokkal, kijelenthetem: nagyfiú lettem.

Az alvás utáni nyújtózkodás, a motorozás után a legkedvesebb sportom a foci. Különböz? méret?, szín? labdák sorakoznak a lakásban játékra várva. A legutóbb természetesen egy piros-fehér lasztit kaptam. Legtöbbször apával indulunk focizni, a f?re terelne, de én addig terelem a szót, míg a betonon kötünk ki. Ezt néha azért a térdem bánja, de ezek a sebek nem is fájnak annyira.

A dorogi mama kertjében keresztapa készíti el? nekem a gyepet, nehogy megbotoljak egy f?szálban is. Csak a rózsákkal nem tudok megbékélni, labdagyilkosok. Na, meg Hektor, mama kutyája! Fáj a foga a pöttyösre.

A televízióban is gyakran nézünk meccseket. Apa legtöbbször hosszas alkudozásba kezd a távirányítóért. Nem ellenkezek vele, ellesek néhány cselt, mondogatom hajrá Loki, hajrá Magyarok!

Még Dombi Tibi bácsival is találkoztam! Egy nagy áruházban kerget?ztem a kislányával, és anyukám bemutatta nekem. A szüleimt?l úgy hallottam, hogy lesz még néhányszor alkalmam szurkolni, úgyhogy: HAJRÁ LOKI!