Sanyika naplója

Azt hiszem, alaposan megleptem a szüleimet. Az el?zetes várakozásokkal ellentétben zökken?mentesen kezd?dött az óvodai pályafutásom. Persze elég nehéz hozzászokni az új napirendhez, id?re reggelizni, kis-nagydolgot elvégezni. Talán a reggeli lustálkodások hiányoznak a legjobban, na meg a nagyizás, de hétvégén bepótolom mindkett?t.

Az els? héten kevesen kezdtünk, a „régi motorosok”, a volt bölcsisek. Nem is volt szükség beszokatásra, könnymentesen váltam el anyától. Alaposan szemügyre vettem a játékállományt, a legtöbbet ki is próbáltam. Az udvaron nekiestem a homokkupac ásásának, aztán a lábamon megjelen? kék foltok alapján másnak is. Az alvás nem igazán megy, az evéssel semmi gond, az óvó néniket szeretem. Szóval az els? hét kipipálva a Csiribiri csoportban.

Egyszer mindennek eljön az ideje. Vége lett a vakációnak, munkába fogok állni. Persze nem mindegy, hogy az ember hol fogja eltölteni a napjainak nagy részét. Nem bíztam semmit a véletlenre, alaposan körbenéztem az új „munkahelyemen”. Az ovi kicsit messzebb van, mint a bölcsi, de ismer?s útvonalon.

Több szem többet lát alapon anya és mama is elkísért az óvodai nyílt napra. Megismerkedtem a szobánkkal, az udvarral, az óvó nénikkel, új neveket, arcokat kell megjegyezni: Jutka néni, Erika néni, Ilike néni, Iduka néni. Ezek még mennek is, de a csoportunk neve bizony feladta a leckét: Csiribiri. A játékállományt is gyorsan felmértem, azt hiszem el tudom majd tölteni itt az id?t. Új jelem is lett, a televízió. Enyém az egész média.

Olyan jól sikerült a f?próba, hogy haza sem akartam menni. Anya azt mondta, hogy tartogassam a lelkesedésemet szeptemberre is. Természetesen a kés?bbiekben beszámolok a Csiribiri csoport dolgos hétköznapjairól.

Én szeretem a kicsi traktorokat, a nagy traktorokat, a pirosakat, a zöldeket, a pótkocsisokat, a f?nyírósokat, a bálázósakat, az ekéseket, a hangosakat, a pöfög?söket…

Mondanom sem kell, hogy a játékállományom nagyobb részét is a munkagépek teszik ki.

Persze él?ben az igaziak. A nyáron mamánál kigyönyörködhettem magam bennük. Hajdúdorog nyáron a traktorok városa. Egy-két telephely a közelben van, így látom ?ket, ahogy munkába indulnak.

Kész szerencse, hogy anya olyan iskolában dolgozik, ahol sok mez?gazdasági járgány található. Egyszer-kétszer már kivitt a munkahelyére, nehezen tudott hazahúzni („Sanyikahúzó ”verseny), de legutóbb majdnem hiábavaló volt a próbálkozása.

Traktorhúzó versenyt tartottak az iskola el?tt. Akkora gépeket még nem is láttam, meg amiket csináltak. Néhányat meg is másztam, kipróbáltam. Apa nyakából mustrálgattam a versenygépeket, olyan hangjuk volt, hogy azt hittem megsüketülök.

Természetesen vásárfiának is egy traktort választottam, a bálázós még hiányzott.

Azt hiszem, megmondom anyának, hogy ne is az ovit kezdjük el szeptemberben, hanem írasson be az iskolájába, az úgyis jobban érdekel.