Sanyika naplója

Egyre több jel mutat arra, hogy az id? haladtával jómagam is változom. A küls?m még inkább apára hasonlít, sokak szerint férfiasodom. A ruházkodásban már nem mindig értek egyet anya döntésével, a saját akaratomat érvényesítem.

Már a gyomrom se vesz be mindent, amir?l el akarják hitetni, hogy finom. Kis segítséggel betekintek a h?t?be és kiválasztom a nekem megfelel? étket. A boltban is el tudom már végezni a bevásárlást, persze a polcokat azért nem az én méretemre szabták.

A játékok sem igazán kötnek le mostanában, inkább a lakás szétszerelhet?sége érdekel, valamint a konyha birodalma.

Otthonosan mozgok a konyhában, szívesen segédkezem a f?zésben. Kedvencem a f?szerszagolgatás mamával(anya orrol érteJ), tudok sajtot reszelni, tésztát kavarni és természetesen rendetlenséget csinálni. Megtanultam létrára mászni, számítógépet kapcsolgatni, egeret használni, dvd filmet lejátszani, bármilyen tollat szétszerelni.

Már alig várom, hogy a lakáson kívül is új dolgokat fedezzek fel, s a télen megszerzett tudásomat kamatoztathassam.

Mostanában a kinti hideg ellenére nekem elég sokszor melegem van. Érdekes, hogy nem a ruháktól, hanem belülr?l melegít valami. A szüleim persze egyb?l kiszúrják, hogy valami nem stimmel, s megmérik a h?mérsékletemet. Kétféle módszerük van, az egyik a játékosabb, a másik a kellemetlenebb.

Mondanom sem kell, a homlokon való h?mérés még szórakozásnak is felfogható, f?leg, ha én is megmérhetem anya és apa lázát.

No, de a másik, mikor ott lenn zargatnak, s még elvárják, hogy maradjak nyugton!

Ha meg kiderül, hogy belázasodtam, azonnal a tettek mezejére lépnek. Számomra a legkedvez?bb egy fecskend?nyi szirup lenyelése. Ha ez nem segít, jön a legutálatosabb dolog, ami még a kanalas gyógyszereken is túltesz, a kúp.

Anyának minden leleményére szüksége van, hogy a megfelel? helyre eljuttassa.

A múltkor viszont egyik gyógymód sem vált be, úgy éreztem, mama cserépkályhája költözött belém. Beleültettek a kádba, hoztak egy csomó játékot, s mindig engedtek egy kis vizet még. Aztán következett a legfurcsább rész, vizes ruhákat pakolgattak rám. Nem tudom, hogy csinálták, de jobban éreztem magam és sikerült elaludnom.

Én azt mondom, legyen meleg nyáron és kinn, ne pedig Sanyikában.

Bennem megvolt minden jó szándék, hogy napjaimat a bölcsibe töltsem, de a körülmények…

Azt vettem észre, hogy egyre több kis társam kezdi a fújni az orrát, köhög. Még a gondozó nénik is sorra kid?ltek. Sószoba ide, vagy oda, beköltözött a nátha a csoportunkba. Sokáig álltam a sarat, ám egyszer csak szükségem lett a zsebkend?re.

Új módszert dolgoztam ki, mindenkinek ajánlom. Egy orrfújás egy zsebkend?, el?ször beterítem velük a szobát, majd apa vagy anya zsebébe raktározom az egészet. Ha ez kész, kiszedem, majd megpakolom velük az egyik teherautómat. Kiváló játék, bár a százas papír zsebkend?r?l már letiltottak, a tízest még engedik.

Mivel még közeli élmény a klinikai kiruccanásom, a köhögés miatt itthon pihizek. A doktor nénit is meglátogattuk, nagyon sokan várakoztak nála, még jó, hogy anya bepakolt egy csomó játékot. Most egy olyan szörny? gyógyszert kaptam, hogy nincs az a csoki mennyiség, ami feledtetné az ízét. Amúgy jól vagyok, nyúzhatom anyát, a kedvenceimet f?zi, mama meglátogat, gy?jthetem az er?met, mert azt mondják, jön az influenza. Ezt nem tudom micsoda, de a neve se szimpatikus.