Sanyika naplója

Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok hercehurcával jár a felkészülés a bölcsire. Néhány hete csak boltról boltra járunk, s mindenfélét vásárlunk. Ruhás boltok, cip?bolt, mennyi van bel?lük!! Ruhahalmok, zokni kupacok, lábbelik a szobámban, ja meg tisztasági csomag! Na, abban a szappantartó a kedvencem, meg a belerejtett pici szappan.

Anya egy er?sít? kúrát is elkezdett velem, reggelente próbál belém diktálni egy-egy kanálnyi valamit, bármibe is rejti, megérzem az ízét, s természetesen tiltakozom. Még a doktor néni is megvizsgált, hogy minden rendben van-e nálam. Persze nem hittem el, hogy csak egy papírért megyünk hozzá, így eljátszottam a „nemakarokadoktornénihezmenni” m?sorszámomat.

Kimentünk a bölcsibe is, hogy szokjam a leveg?t. Megvan a jelem, enyém a pöttyös labda. Lehetett választani a gereblye, az asztal között még, de ebbe nekem nem volt beleszólásom, anya a f?nök (szerintem a többit le se tudja rajzolni).

Megismerkedtem Erika nénivel, ? lesz a gondozón?m, még nem barátkoztam vele, anya velem volt.

Szóval még néhány nap és új munkahelyem lesz, természetesen igyekszem helyszíni tudósítást adni a bölcsödében szerzett élményeimr?l.

A szüleim megint tartogattak egy kis meglepetést a számomra. Este el?került a „túlél? csomagom”(a táskám, amibe a legszükségesebbeket rakják, ha utazunk), s?t a saját hátizsákomat is telepakolhattam a kedvenceimmel. Szóval egyértelm?vé vált, hogy útra kelünk. Persze azt hittem, hogy mama lesz a végcél, de tévedtem. Megtéveszt? volt a dolog, mert egy ideig Dorog irányába haladtunk, de aztán másfelé kanyarodott az út. Ja, meg felvettünk egy nénit, akivel anya végigbeszélgette az utat (barátn?je, vagy mi). Ahogy füleltem, kiderült, hogy anya régi barátaival fogunk találkozni, csak még kocsikázni kell egy csomót.

Jött két vékony víz, majd egy jó vastag, láttam tavakat, meg rengeteg sódert, kavicsot, darukat, kamionokat, hatalmas gyárakat, apa er?sen koncentrált, hogy el ne tévedjünk.

Néha, mikor unalmas rész következett, a táskámból el?vettem egy-két játékot, szórakoztattam magam.

Megérkeztünk végre, már untam az ülést, idegen nénik, bácsik vettek körül. Mindenkinek mondtam egy pát és kész, felfedez? körutat tettem. Még jó, hogy ott volt Máté, vele tudtam játszani. Hatalmas a házuk, a kertjük, mint egy dzsungel, és bográcsban f?ztek, a t?z meg ugye a gyengém. A feln?ttek beszélgetése nem igazán érdekelt, ebéd után le is d?ltem egy kicsit, fel kellett készülnöm a visszaútra.

Szerintem apa nem is arra vezetett vissza, amerre jöttünk, olyan hosszú volt az út! Annyira untam az autózást! Ritkán fordul el?, de hangot adtam a nemtetszésemnek. Mobilon hívtam mamát, hátha tud segíteni. Aztán megtaláltam az unalom?z?t, levettem a zoknimat, benyálaztam a lábujjaimat, és az ablakra rajzoltam. A szüleim gratuláltak, hogy ilyen ügyes kisfiúk van.

Régen örültem ennyire, hogy megláttam a házunkat, mindenütt jó, de……..:))