Sanyika naplója

Ahogy növök, úgy változnak az igényeim a játékok terén.

Mikor még egész kis pöttöm voltam, kaptam egy hintát. Mivel még csak kúsztam-másztam, valahogy nem éreztem magam biztonságban, csak görcsösen kapaszkodtam. Egy id? után ráadásul ki is híztam, nem bírta tartani a súlyom, a szüleim továbbajándékozták.

Mióta már járok, s bebarangoltam a környéket, felfedeztem a játszótereket, újra rátaláltam a hintára.

Most azonban kifejezetten tetszik, a magam kis nyugis tempójában órákig el tudnék ringani benne, ha apa és anya is vev? volna rá.

De az igazi, amit semmi sem múlhat felül, a KÖRHINTA. Húsvétkor próbáltam ki el?ször, nagyon szuper. A szüleim alig tudtak a szó szoros értelmében elvonszolni onnan. Már kezdtem aggódni, hogy várhatok egy évet a következ? alkalomra, mikor anyáék megleptek.

A környékünkre költözött egy kis vidámpark, s egy délután meglátogattuk.

Már tapasztalt szemmel álltam neki a kívánt járm? kiválasztásához, ezúttal egy motort és egy mozdonyt próbáltam ki. A szül?i szigor csak ennyit engedélyezett, mondván, a többihez még kicsi vagyok. Alig várom már, hogy nagyobb legyek, s felülhessek az összes hintára, na meg a dodzsem…..

Van egy új hobbim, a rajzolás. Rájöttem, hogy azok a színes fapálcikák kiválóan alkalmasak arra, hogy a papírokat betöltsem különféle jelekkel.

Persze kipróbáltam, hogy mire rajzolnak még a ceruzák. Ennek a kísérletezésnek esett áldozatul a kanapé, a fal, a bútorok. Mindezt titokban próbálgattam, mert úgy vettem észre, hogy a szüleim nem igazán örültek neki.

Mióta megvan az íróasztalom, nyugodt körülmények között firkálhatok. Remekm?veim az ifjú Picasso-t idézik legf?bb m?ért?m (anya) szerint. A papírlapokat jobban szeretem, mint a füzeteket, bár az a lényeg, hogy mindig tiszta lappal induljakJJ

Az a legjobb, mikor nekem rajzolnak. Apa és anya azt állítja, hogy nem tudnak rajzolni, de nekem tetszenek az alkotásaik. Filccel és tollal is szívesen próbálkoznék, de határozottan eltiltottak t?le. Lehet, hogy a ceruzákra is ez a sor vár, mert munkaeszközömmel a kezembe estem el, s az arcomat kidekoráltam vele. Nem egyszer? a m?vészek életeJJ

Végre eljött a tavasz, néhány napra ellátogattunk mamához. Apa nem tartott velünk, mert azokat a fehér, fekete figurákat tologatta megint egy versenyen.

Alig vártam már, hogy megérkezzünk, s kimehessek a kertbe. A szuperszonikus gumicsizmámmal bármilyen akadályt leküzdök. Most mamánál frissen szántottak, így megvizsgáltam, hogy jó munkát végeztek-e. Persze Amál, Hektor, és a tyúkok is vártak már, a macskával egyb?l lekezeltem.

Rengeteget sétáltam, mert itt olyan gépeket láttam, amik azért nem mindennaposak Debrecenben. A traktoroktól alig tudtak elvonszolni, a lovas kocsik is nagyon tetszettek (legalább annyira, mint a kukás kocsik).

A legjobb, hogy elérem a kilincseket, így már nem tudnak elzárni el?lem semmit, s?t szabadon is járkálhatnék, ha nem figyelnének rám annyira.

Sokat játszottam az unokatesómmal, Gyurikával, ? már nagyfiú, és benne volt minden játékban, amit kitaláltam.

Mivel szeretem a hasam, jó ötletnek bizonyult mamáéktól, hogy elvittek a cukrászdába. Papánál is jártunk a temet?be.

Sokat esett az es?, ezért sok id?t töltöttünk a lakásban. Hamar elrepült az id?, nem akaródzott még hazamenni, de apa megjelenése azt jelentette, hogy vége a kiruccanásunknak. Remélem legközelebb tovább maradunk.

Itt már megint készül?dik valami! A héten sorra kaptam a csoki nyuszikat, tojásokat, s?t plüss nyuszi is gyarapítja állatkertemet.

 A szüleim kipakolták az utazótáskákat, ami azt jelentette, hogy irány a nagyi. A kiruccanásunk apropója egy húsvét nevezet? ünnep, ami olyasmi lehet, mint a mikulás, vagy a karácsony, mert az is egy csomó csokival és vendégeskedéssel jár.

Az id? nem fogadott a kegyeibe bennünket, esett az es?, fújt a szél. Annyira viszont kiderült az ég, hogy elmehessünk a céllövöldébe. Ott annyi látnivaló akadt, hogy nem is tudtam, mihez kapjak. A bátrak pónikon lovagolhattak, voltak hinták, dodzsem, egy csomó játékot lehetett nyerni, l?ni.

Anya és apa hosszas tanácskozás után kinézett nekem egy járm?vet, amire felülhettem, bár anya kísérettel. Egy terepjáróra kaptam engedélyt, ami sínen mozgott, lehetett dudálni, kormányozni, s még zenélt is. Mondanom se kell, hogy belopta magát a szívembe, alig tudtak t?le elvonszolni (elárulom, hogy a következ? nap csak hosszas hiszti után váltam meg az autómtól).

Másnap el?került agy apró illatos üvegecske, amivel elméletileg nekem meg kellett volna locsolnom a családom n? tagjait, de a koromra való tekintettel apa átvette t?lem a feladatot. Hozott nekem tojásokat, meg pénzt, mert állítólag ez jár a locsolkodóknak.

Ez az ünnep tetszik nekem, csupa szórakozás, s még keresni is lehet veleJJ