Sanyika naplója

Pedig én, hogy vártam a farsangot! Most meg úgy örülök, hogy vége van. Az egész úgy kezd?dött, hogy az óvó nénik egy színházi el?adással kedveskedtek nekünk, egy mesét adtak el?. Nekem már akkor gyanús volt az egész, mikor Jutka nénit megláttam koronával a fején. Aztán az el?adáson döbbentem rá, hogy nagyon félek ezekt?l a mesenénikt?l, bácsiktól, és sírni kezdtem. Hiába nyugtattak, kivittek, Éva nénivel róttuk a köröket az el?adás végéig. A másnapi farsangtól is elment a kedvem, hiába öltöztem katonának, hiába tetszett a fiúknak a fegyverem, hiába jött el mama, még bulizni sem akartam. Aznap mama mentett meg, és hazavitt. Ami igazán nekem való volt, a sorverseny a csoportunkban. Mindenféle mókás játékot találtak ki, itt csak egy elméretezett ugrabugra okozott némi kellemetlenséget, mert az államon landoltam. Utolsó nap állatos álarcokat vettünk fel (a Csiribirik macisat) és elbúcsúztattuk a telet. Ennek örültem, mert két legyet ütöttünk egy csapásra, megszabadultam a télt?l is és a farsangtól is.

Mióta mindenki dolgozik, néha el?fordul, hogy anyának valamilyen továbbképzésekre vagy micsodákra kell járnia. Ilyenkor bizony, mi férfiak, magunkra maradunk.

Apa veszi át az irányítást, az ovijárat az övé, néha a f?zés is (isteni mákos tésztát tud csinálni), és természetesen Sanyika szórakoztatása is az ? feladata.

Bevallom, kihasználom az ilyen alkalmakat, mert apa engedékenyebb, inkább rám hagy mindent a békesség kedvéért. Nagy ritkán azért összerúgjuk a port. Vitához vezet a nagydolog id?pontjának önkényes megválasztása, a harisnyanadrág felvétele, a délutáni (nem) alvás.

Mamát legtöbbször meglátogatjuk, neki is jusson a jóból. Természetesen a kedvenceimmel vár, nagyokat játszunk. Elaludni viszont neki sem vagyok hajlandó. Persze nagyon kifáradok a nap végére, gyakran nézzük az órát. Nem is tudom, ki várja jobban haza anyátJJJ

No, én ennyi havat még összesen nem láttam, mint az elmúlt napokban. Szinte elt?ntem benne, mikor kiléptem a lakásunkból. Mivel most a betegszabit töltöttem, a napi két sétát szinte kötelez?en el?írták. A doktor nénit rendszeresen szánkón látogattuk meg. Anyával minden indulás el?tt megállapodtunk a játékszabályokban, odafelé anya teljes sebességgel, visszafelé Sanyika szabadon választott útvonalon, szabadon választott sebességgel húzhatta a szánkót. A jéggel akadt egy kis problémám, mint köztudott, csúszik, nekem sikerült egyszer-egyszer alaposan elterülni. Annyi ruha volt rajtam, hogy ilyenkor harcképtelenné váltam, hisz meg sem tudtam mozdulni.

A legjobban most a hógolyózás tetszett. Akadt egy kis gondom, mert nem igazán tudtam meggyúrni a töltényeimet, de a szüleim segítettek. Elkészítették a hógolyókat, a kezembe helyezték, majd próbáltak elmenekülni a lövöldözés el?l. A parkunk fái is kiváló célpontnak mutatkoztak. Természetesen hóembert is építettünk, apát, anyát, Sanyikát is megörökítettük. Még jól tartjuk magunkatJJ.

Ha nagy leszek, remélem, megválaszthatom, hogy mivel is akarom a napjaimat tölteni. Ahogy elnézem, jó néhány évre már lekötötték a mindennapjaimat, pár év ovi, pár év suli, aztán középiskola, s?t még valami f?iskoláról, egyetemr?l is beszélnek a szüleim.

Azért nekem mindig is volt elképzelésem a jöv?mr?l. Kezdetben leginkább traktoros szerettem volna lenni, aztán munkagépes, majd kukás, t?zoltó, fagyógyító, egy kicsit focista, nagyon katona.

Most úgy gondolom, hogy el?ször szerel? leszek. Végre kaptam egy kalapácsot is. Mamám a bútorok védelme érdekében kitalálta, hogy a vágódeszkán próbáljam ki szerszámaimat. Mindegy, mert jó hangos ez is.

Aztán régi katona leszek, majd király, Mátyás király, a mesében mindig neki szurkolok, felismerem minden álruhában.

Most így gondolom, de ahhoz még sokat kell aludnom, hogy nagy legyek.

Elkezd?dött az év, kinyitotta a kapuit újra az óvoda. Miután elment a Télapó, a Jézuska, a karácsonyfa, Sanyika is elindult, még ha nem is olyan messzire, mint ?k. Az oviba nehezen szoktam vissza, reggelente alig akartam anyától elválni, jó kis m?sorszámot adtam el? könnyekkel átitatva. Anyukám szerint felvennének a Színm?vészetire.

 A hó meg a jég még egy kicsit maradt, ezért kénytelenek voltunk az autót pihentetni, buszoztunk. Bevallom, én nagyon szeretek buszozni. Nézel?döm, kérdezek, érdekl?döm, csevegek. Már lassan megjegyzem a megállók nevét, tudom mi az a T?zsér, kit hívnak Istvánnak, mit csinált Dózsa György bácsi. Az a legjobb, hogy jelezhetek a leszálláskor, megnyomok egy gombot, és csak nekem áll meg a busz.

Elgondolkodtam, hogy akár szánkóval és vonattal is mehetnénk oviba, de a szüleim lebeszéltek ezekr?l a lehet?ségekr?l.

Most autókázunk, alig várom már , hogy az én kezemben legyen a kormány.

Mostanában egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem, s mióta a szavakkal is elég jól bánok, én bizony érdekl?döm. Apa és anya a legf?bb céltáblám, t?lük várom els?sorban a talányok megoldását.

Minden érdekel, néha látom, hogy kifog rajtuk egy-egy kérdés, de azért próbálkoznak.

El?ször a biológiai dolgok foglalkoztattak, ki fiú, ki lány, ki hogyan végzi kisebb-nagyobb dolgát, az állatok ismerik-e a wc-t. Aztán érdekelt, hogyan m?ködnek a dolgok, mit?l megy az autó, a busz, mit szerelnek a szerel? bácsik, hogyan fúrnak-faragnak. Az id?járás is kiapadhatatlan kérdésforrás, mib?l van a hó, honnan jön, miért esik le a fák levele, hova t?nik a sár, miért fúj a szél.

A december, pedig a kérdések hava. Ki a Mikulás, fiú vagy lány, hogy jön, ha nincs hó, ki az a Jézuska, a Télapó testvére-e, milyenek az angyalkák, megtalálnak-e minden gyereket……………?

Mindenki azt mondja, hogy apja fia vagyok. Most hogy a fodrász bácsi megigazította a frizurám, még szembet?n?bb a hasonlóság.

Az utóbbi id?ben egyre több férfias elfoglaltságot találunk. Az autópályámon vele lehet legjobban rakosgatni a járm?veimet, a katonabázis megépítése is apai irányítás mellett történik, persze sakkozunk is. Múltkor még egy legó kiállításra is elvitt.

Az oviba is szívesebben megyek, ha ? visz, a nap is gyorsabban telik, ha tudom, hogy ? fuvaroz majd haza.

Na, meg a fürdés! Szabadon hagy pancsolni, néha már alig férek a kádban a játékoktól.

Mostanában apával szeretek este aludni is. Helyesebben vele tudom tovább húzni az id?t elalvásig. Elmesélem neki, hogy mi történt az oviban, mit játszottam, megkérdezem századjára, mikor jön a Mikulás….(néha azért neki hamarabb sikerül elaludni).

Szerintem nekem van a világon a legjobb apukám.

Szabadid?m jelent?s részét szerelgetéssel, barkácsolással töltöm. Kezdetben megelégedtem a kocsijaim javítgatásával. Kis csavarhúzóval estem neki a járm?veknek, nem is értem, apáék miért nem nálam m?szakiztatták az autónkat.

Aztán az ?szi szünetben mamánál megjelent egy szerel? bácsi. A teraszon fúrt, faragott, hegesztett, létrára mászott, teljesen leny?gözött. Természetesen mindig ott sertepertéltem körülötte, segítettem is volna, de lebeszéltek róla. Még szerencse, hogy az egyik boltban megpillantottam egy szerel?készletet, fúró, f?rész, csavarhúzó volt benne. Nekiláttam a munkának, megkerestem mamánál minden szerelnivalót. Otthon sikerült felfejlesztenem a készletemet, bár kalapácsom és véd?sisakom még mindig nincs (kénytelen vagyok a katonai sisakomat használni). A Mikulás bácsinak már jeleztem a hiányosságokat, remélem, leszállítja a kért kiegészít?ket. Cserébe megszerelem a szánját, ha gond lenne vele.

Az egész úgy kezd?dött, hogy anyán piros pöttyök jelentek meg. Ilyen pöttyöket eddig csak az egyik kedvenc édességemen láttam, no meg az egyik zoknimon. Arcon egy kicsit másképp festettek. Azért megnyugtattam anyát, hogy csak kicsit csúnya. Amikor meg bekente magát, nem is látszott annyira. Azt azért irigyeltem t?le, hogy nem kellett melóznia. Apa volt a fuvarosom, mindig megtaláltuk az ovit, s?t egyszer sem hagyott ott. Puszistop lépett életbe nálunk, valami vírus támadását kellett visszavernünk. Néhány nap múlva visszakaptam az eredeti anyukámat, végre a nyakába ugorhattam, simogathattam, csipkedhettem kedvemre. Kihasználtuk az ?szi szünetet, mamáztam, számoltam az ovimentes napokat, s?t már a Mikulásnak is írtam egy levelet, mert egy újságban megláttam álmaim szerel?készletét.

Aztán egy nap arra ébredtem, hogy viszket a hátam, a hasam, és jöttek a piros pöttyök…

Azt hiszem, búcsút lehet inteni a szép id?nek. Mostanában annyit esett az es?, meg a szél is annyira fújt, hogy örültem, ha nem kellett kimozdulni a lakásból. Persze kénytelen voltam az oviig valahogy eljutni. Nyáron nagyon tetszettek az olyan autók, amelyeknek nincs teteje, de most örültem, hogy a mienk nem ilyen.

A ruhatáram is alkalmazkodott az id?járáshoz. Férfigyereket próbáló feladat elé állított anya, mikor a tavalyi ruháimat néztük meg, mit nem n?ttem ki. Nem tudom, hogy a harisnyát ki találta ki, de mindig belegabalyodok. Lett új cip?m, keszty?m, sapkám, sálam, végre az én akaratom érvényesült a vásárláskor.

Ahogy elnézem, a fák is átöltöztek, a madarak is kicserél?dtek, hamarabb sötétedik. Remélem az ?szi szünetben azért még sikerül találkoznom a napsugarakkal.