NSzántóRita

Egy ebédet alig 200 forintból megf?zni szinte lehetetlen. Ezt a lehetetlent teljesítik nap mint nap az iskolai menzák, hiszen ennyib?l készül az étel. Az étel, ami olyan, amilyen, a gyerek vagy megeszi, vagy nem, vagy ízlik neki, vagy nem. Mindenesetre azt a konyhán dolgozók is elismerik: ennyib?l tápláló ételt készíteni nehéz. Mi szül?k viszont elvárnánk ezt, és azt is, hogy az ár ne változzon. Pedig fog, ha nem is most, de áprilisban az iskolai étkeztetési díj is beáll az áremelések sorába.

S míg a konyhán dolgozók – az energia és élelmiszerárak emelése miatt – ugyanott lesznek a megemelt összeggel, mint most, addig a szül?k sem lesznek beljebb. Nekik is megterhelést jelent majd a magasabb ételdíj. Miközben továbbra is elvárják – jogosan –, hogy egészséges, vitamindús táplálék kerüljön a gyerek elé, az iskolában, óvodákban is. De nem fog menni, mintahogy most sem megy.

A gyerek továbbra is azt kapja, amire futja, a szül? pedig továbbra is bosszankodik az áremelésen. Ami – ígérik – nem lesz drasztikus. Pedig, ha az lenne, talán kapna jobbat is a gyerek. De nem telik – panaszoljuk. Miközben – szinte észrevétlenül – becsússzan a kosarunkba egy-egy 300 forintos chips, vagy éppen még egy ennél is drágább, egészségtelen nasi.