NSzántóRita

Amikor az illetékes miniszter, aznap már negyedszer jelentette ki, hogy minket bizony nem érint az orosz-ukrán gázvita, gyanakodni kezdtem. S?t, gyorsan fel is térképeztem, mire számíthatok, ha elt?nik a gáz a csövekb?l. A meleget még csak csak el?állíthatjuk egy két h?sugárzóval, olajradiátorral. Ha találunk kéményt a csikót?zhelynek, vagy egy szabad konektort a rezsónak, még a vasárnapi f?zést is megoldhatjuk. Csak arra a fránya melegvizes zuhanyozásra nem találni ésszer? alternatívát.

Eszembe jutott, micsoda virágzó szénbányászat volt régiónkban. Majd az olcsó orosz k?olaj elsöpörte az eocénprogramot, s ezzel együtt nyugdíjazták a vájárokat. Ám az olajkályhák sem kerülhették el a sorsukat, kiszorították azokat a gázkazánok, konvektorok.

A Zsolcai kapui gáz és légszeszgyár – én már csak hallomásból ismerem – csaknem százesztend?t élt meg. Akik ezt nosztalgiával sírják vissza, azoknak tolmácsolom a szakember véleményét: a barnaszénb?l nyert, alacsony f?t?érték?, légnem? energia aligha állítható el? környezetvédelmünk károsítása nélkül. Ráadásul, messzebbre nem jutatható el.

Megoldás lehetne egy, a várost körülölel? széler?m?park, vagy bécsi mintára egy energiatermel? szemétéget?. Vagy biogázfejleszt? rendszer a rekultivált hulladékhegyekben. Esetleg egy el?relátó pártpolitika mentes energiagazdálkodási terv. Vagy marad a rozsdás csikót?zhely?