„Sokan megkérd?jelezik a nyári id?számítás szükségszer?ségét az energia megtakarítás szempontjából” – írja olvasónk. Az óraátállítást ? is fontosnak tartja, csak azzal nem ért egyet, amivel a nyári id?számítás bevezetését indokolják. Szerinte nem els?sorban megtakarítási szempontból lényeges ez, hanem inkább a klímaváltozás hatásainak késleltetése miatt.

„Az Észak-Magyarországban az ELMÜ szóviv?je arról nyilatkozott, hogy „felesleges az óraállítás a megváltozott szokások, a fejlettebb technikai berendezések miatt. A megtakarítás legnagyobb része korábban abból adódott, hogy a közvilágítást elég volt esténként egy órával kés?bb bekapcsolni.” Nos, ez nem így van. A közvilágításnak semmi köze nincs a megtakarításhoz. A közvilágítást akkor kapcsolják be, vagy kapcsolja be az automata kapcsoló, amikor sötétedni kezd, és akkor kapcsolja ki, amikor már pirkad. Ez akkor is így van, ha el?re veszem az órát, és akkor is így van, ha nem. Ebben az esetben az energiafelhasználás a mindenkori éjszakák hosszától függ. Az óraállítással a legnagyobb megtakarítás a háztartásokban és az olyan intézményekben jelentkezik, amelyek délután is üzemelnek (kórházak, irodák, otthonok stb.), amikor is a meghosszabbodott délután miatt elég egy órával kés?bb lámpát gyújtani. Summa-summarum e módszerrel egy közepes nagyságú város évi energiaszükségletét lehet megtakarítani – mondták volt régebben –, ami népgazdasági szempontból egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Az igaz, hogy napjainkban sokkal több energiát használunk fel a számítógépekkel, a légkondicionálókkal, és a sok egyéb technikai vívmánnyal, amelyek mellett az imént említett megtakarítások talán elenyész?nek t?nnek, de ha a ránk leselked? globális felmelegedés veszélyeit nézem – ami már az ajtónkon kopogtat – , akkor minden lehet? módon arra kell törekedni, hogy lelassítsuk ezt a folyamatot és megvédjük Földünket a katasztrófától – akár óraállítással is.”

Májusban 1,1 százalékkal emelkednek a nyugdíjak – jelentette be nemrégiben a miniszterelnök. Vannak, akik azt mondják, hogy valójában nem nyugdíjemelésr?l van szó, és a kormány csak a törvényben el?írt kötelességét teljesíti. Olyan véleményeket is lehet hallani, hogy ez a novemberi korrekció el?rehozása. Hogy mit gondol a nyugdíjemelésr?l levélírónk? Alábbi soraiból kiderül. 

 „El?ször a média, majd a miniszterelnök – hivatalosan – is bejelentette, hogy májusban 1,1 %-os nyugdíjkorrekcióra kerül sor. Érthet? volt. Majd megszólalt a fideszes népjóléti kabinet és Varga Mihály, akik mindent összekutyultak – mert ez volt a dolguk. Én nem köt?döm ideológiailag a pártokhoz és a holdudvarukhoz tartozó civil szervezetekhez (vannak b?ven), a közéletnek pedig csupán egy kis szelete érdekel, mivel a szobához vagyok kötve már csaknem 6 éve. Járatom az Észak-Magyarországot, és azon kevesek közé tartozom, akik egy-egy tudósításon hosszasan elmerengenek, a mögötteseknek is hajlandóak utánanézni, és lehet?leg az „oldalaktól” (bal és jobb) független álláspontot igyekszem kialakítani. Most nem ez történt, mert amire a kormány készül, az nyilvánvaló és egyértelm?. Szeretném, ha mindenkinek az lenne.

A kormány – áttekintve az év els? negyedének történéseit és a világgazdasági jelenségek alakulását – egyetértve az EKB és az MNB el?rejelzéseivel, módosította a 2008-ra „lefektetett” elképzeléseit, gazdasági számításait, és úgy találta, hogy az infláció és a keresetnövekedés éves számai korrekcióra szorulnak. Ezért úgy döntött – eddigi ismeretei birtokában –, hogy ne kelljen a kiegészítéssel novemberig várni, így soron kívül megemeli a nyugdíjakat az említett mértékben, ami egyáltalán nem zárja ki – ha kés?bb úgy alakulnának a dolgok – a novemberi újabb korrekciót. Tehát nincs szó sem el?rehozásról, sem blöffr?l. Mit akar a FIDESZ? Az id?skorúak bizonytalanságát – semmi mást. Ez nem civilizált politika, és én reménykedem abban, hogy a végén rosszul fog elsülni. Mivel van id?m, megannyi focimeccset végignézek. Az ellenzéki párt ahhoz a játékoshoz hasonlítható, aki sérülést színlelve szimulál a gyepen (több oka lehet, pl. id?húzás), amit a bíró – itt a nép – ha akar, akkor észrevesz és szabadrúgást ítél a „fetreng?” színészked? javára. Szégyen, hogy ezt teszik korosztályom tagjaival. Ma már lehet? Régen azért tisztelték az id?sebb embereket, mert sokáig élni rendkívül ritka dolog volt. Mára már a hétköznapi sokaság tagjai vagyunk – tehát átverhet?k:?!”

A Magyar Posta nemrégiben egyes helyeken leszerelte a postaládákat, más helyeken viszont csak „korszer?sítik” ?ket, ezért le vannak ragasztva. A belvárosban szinte képtelenség olyan postaládát találni, amit tömegközlekedési járm?vel könnyen meg lehet közelíteni, és ahová levelet akkor is be lehet dobni, amikor a posta még nincs vagy már nincs nyitva. Ez a véleménye levélírónknak, aki mostanában azon gondolkozik, hogy a lovasfutár vagy a postakocsi újbóli bevezetésével járna jobban a levelet feladni szándékozó állampolgár. 

„Nem tudhatjuk már egy ideje, hogy a Magyar Posta Zrt. mit ért az egyes helyeken még meghagyott, de beragasztott nyílású levélszekrények „korszer?sítésén”? Mert amit eddig produkált, az egyszer?en érthetetlen. Az így cserbenhagyott ember a kell?en felbélyegzett borítékkal vagy levelez?lappal – ha egyéb problémája nem merül fel a postai szolgáltatásokkal kapcsolatban – kénytelen akár kilométereket is kószálni, míg nem talál egy-egy postahivatal közelében lev? levélszekrényt. Horribile dictu. Ilyen már van például a 10-es posta el?tt, a kiliáni villamosmegálló és a perecesi buszmegálló között félúton (Kiss tábornok u. 30), és a városban még egy, a Pátria el?tti (Széchenyi u. 3-9.) járdán is, a Városház tér és a Szemere úti villamosmegállók között. Igaz, hogy út közben van még egy levelesláda a 9-es postahivatal felvev? irodájában bent, zárt helyen, ahol a hivatali nyitvatartási id? alatt is fel lehet adni egy-egy levelet sorbanállás nélkül is, mert az Újgy?ri f?téren a postahivatal el?tti levélszekrény a „korszer?sítésre várva” le van ragasztva. Az Újgy?ri f?téren és az egész környéken zárás után a „levélfeladás szünetel”. Így a 10-es postától a 4-esig (Pátria) sehol sincs egy, a postahivataloktól független, tömegközlekedési járm?vekkel megközelíthet? levélszekrény. Ehhez a korszer?sítéshez már legfeljebb az „önfeledt taps” hiányzik. Nincs levélszekrény a Városház téren, a Szemerénél és a Centrumnál sem. Jó, van postahivatal a H?sök terénél és az Interspar emeletén is. jó, de odáig a levelet el kell vinni. Igaz, hogy ez utóbbi helyen az emeletre mozgólépcs? viszi fel az embert, de hát ez mind id?veszteséggel jár a Posta jóvoltából. Ilyen körülmények között az emberben felvet?dik az ókori lovasfutár, a középkorban bevált postakocsi, de nem volt rossz Szilágyi Erzsébet „hollója” sem, mint szolgáltatás.”

Levélírónk az elmúlt héten egy olyan piros villamossal utazott, amely két kocsiból állt. A hátsó kocsiban senki nem utazott, míg el?l az emberek alig fértek el egymástól. Ezért aztán arra gondolt, hogy ha el?remegy, és felmutatja a bérletét, akkor a villamos vezet?je kinyitja majd az ajtót, és ? kényelmesen utazhat. De tévedett… 

„A Gyula utcánál szerettem volna felszállni, a hátsó kocsinál amiben senki (!!!) nem volt. Természetesen nem nyíltak az ajtók. Az els? vagon dugig tele volt, így el?rementem. Felmutattam a bérletemet és megkértem a sof?rt, hogy legyen szíves kinyitni a hátsó kocsi ajtóit mert ott nincs senki, az els? kocsiban meg mint a heringek, úgy álltak az emberek. Erre azt a válasz kaptam, hogy NEM nyitja ki, mivel els? ajtós felszállás van. Kérdésem: Mi a fenének húz a piros villamos maga után meg egy kocsit, ha azt érvényes bérlettel nem lehet igénybe venni? Miért nem lehet? Ez ablakon kidobott pénz, mivel a második kocsi húzogatása is energiába kerül.”

Azoknak, akiknek évek óta rendszeresen a Dorottya utcai foghíjas lépcs?sorokon kellett egyensúlyozniuk, jó hír volt, hogy a közelmúltban kijavították a lépcs?ket. Ám úgy t?nik, hogy a javítás csak részben felel meg az arra járók elvárásainak. Hogy miért? Ezt mondja el levélírónk. 

„A múlt héten nekem ismét arra volt dolgom, és már messzir?l láttam, hogy a lépcs?ket szegélyez? fal éppen úgy omladozik, mint a lépcs?sor megjavítása el?tt. Az éppen felújított lépcs?k éle pedig már porlad és kopik. Még egy es?s hét, és újra el?t?nnek majd a régi hiányosságok. Az Észak-Magyarország március 22-i számában az volt olvasható, hogy tulajdonképpen vitatott, hogy kinek hol és mi a feladata egy ilyen javításnál. Ez a legrosszabb, ami létezik! Folyton felel?st keresnek, holott kell, hogy legyen gazdája mindennek. Ebben az esetben az, akinek a lépcs?k javítása volt a feladata, azonnal tudatnia kellett volna a megbízójával a fal állapotát, és azt, hogy az szintén javításra szorul. Ha én lennék a lépcs?sor melletti ABC üzemeltet?je, akkor már régen kigazdálkodtam volna annyit, hogy az épülethez tartozó csúnya, málló falat rendbe hozassam, és a veszélyes lépcs?t megcsináltassam – már csak azért is, hogy ez utóbbi miatt egyetlen id?s, nehezen járó vev?met se veszítsem el. Mindenkinek az igényesebb környezet kialakításán kellene munkálkodni.”

Ónod nevét hallva sokaknak a havonta megrendezett vásár jut eszébe, amelyre az ország távolabbi részeib?l is gyakran látogatnak vev?k és árusok egyaránt. Levélírónk úgy gondolja, hogy mivel ez a vásár ilyen széles körben ismert, nem ártana az árusítás körülményeire jobban figyelni, komfortosabbá tenni a környezetet. 

 „Mint ismeretes, a Rákóczi-szabadságharc idején Ónod az 1707-es országgy?lésr?l vált nevezetessé. Az utóbbi évtizedekben pedig országos jelleg? állat- és kirakodóvására okán szerzett hírnevet úgy belföldön, mint a szomszédos országokban. A vásárokat havonta egy alkalommal, minden hét els? csütörtökén tartják meg. Egyre több az ország különböz? pontjairól ideérkez? eladó, vásárló, érdekl?d?, éppen ezért a vásárterület a helyi önkormányzattól a jelenleginél sokkal több odafigyelést érdemelne. A gépkocsival érkez?k részére a kijelölt parkolási lehet?ségek a „prérin” lesújtóak, a sárgamellényes eligazítók össze-vissza küldözgetik az autósokat. Az egész vásár területén a standokon telepített betonasztalok nincsenek. Asztal csak azoknak az árusoknak áll rendelkezésére, akik otthonról hoztak magukkal. Több száz árus a földr?l kínálja eladásra portékáját. A vásár területén nincsen gyalogos közlekedésre kijelölt útszakasz, de még makadám út sincsen. Ezekre az utakra legalább apró k?zúzalékot kellene leteríteni, mert a jelenlegi körülmények között emberek százai tocsogtak, dagonyáztak a sárban és a pocsolyákban, pedig akkor éppen nem is esett az es?. A vásári napokon célszer? lenne kihelyezni egy ideiglenes kihangosítót, ahol be lehetne jelenteni, hogy éppen ki kit keres (feleséget, rokont, barátot, gépkocsivezet?t stb.) A jelenleg „üzemel?” illemhelyekr?l csak annyit, hogy ha a „szükség” nem kényszerítené oda a „rászorulókat”, akkor józan ember messze elkerülné azokat. A megítélésem szerint a kb. ezer autóstól beszedett parkolási díjakból és az árusoktól befolyó bérleti díjakból, helypénzekb?l az önkormányzatnak azért csak keletkezik némi bevétele, és ebb?l valamicskét kellene fordítani a vásártér rehabilitációjára.”

„Nagyon elkeseredtem, amikor a sajóládi erd? elpusztításáról olvastam korábban, mert valaha én is sétáltam itt a párommal együtt” – kezdi írását olvasónk. Azt írja, hogy akkor még azt gondolta: ez megint csak itt, Borsodban történhetett meg. Ám a minap azzal kellett szembesülnie, hogy ez nincs így – országszerte „t?nnek el” így az értékes erd?k. 

„Régebben, amikor az Észak arról írt, hogy kipusztították a sajóládi erd?t, és ez különösképpen nem érdekel senkit – „természetesen” a természetvéd?ket sem – arra gondoltam, hogy ennek a kis, egykor nyugalmas területnek is megvolt a maga „mini faunája és flórája”, ami elpusztult, és helyette – majd id?vel – lesz valami más, amit talán már nem is érdemes megvédeni. Akkor még azt hittem, hogy ez csak Borsodban történhet meg. De nem! A minap néztem a tévét, kapcsolgattam ide-oda, és látom, hogy az Egererd? vezet?je nyilatkozott az Estében. Azt mondta, hogy az országban százhektárszámra jutnak hasonló sorsra a gyönyör? területek. Nem is els?sorban a „szociális” b?nöz?k által, hanem a fatolvaj szervezetek „nemes tevékenysége” miatt. A kivágott fa a piaci ár töredékéért cserél gazdát. Emlékeztet?ül leírnám, hogy 2002-re a FIDESZ-kabinet „elintézte” a Zeng?re épül? lokátor valamennyi el?készít? munkáját, beszerezte a beruházáshoz szükséges engedélyek zömét, majd a köztársasági elnök úr mellett – inkább a háta mögött – „ fellázadt saját maga ellen”. Hogy ez azért „mégiscsak sok”, tiszteletlenség, arcátlanság. A Zeng?re radart építeni?! Néhány ezer – vagy csak száz – bazsarózsa léte így kérd?jelezte meg az ország, benne a paksi atomer?m? és sok más objektum biztonságát. Kíváncsi lennék arra, hogy Sólyom úr és a FIDESZ észreveszi-e, ha kopár lesz a Gellért-hegy, a János-hegy és a Budai-hegység is a Pilis után. Milyen világban élünk?”

Sokkal egyszer?bben is csökkenthet? a kórházi lopások száma, mint széfek elhelyezésével – így vélekedik olvasónk. Hogy mennyire egyszer? és költségtakarékos megoldásra gondolt, azt ki is fejti levelében. 

„Mint ahogy az élet más területein is, a kórházakban is megnövekedett a besurranásos lopások száma. Azért, hogy a kórház a betegek személyes értéktárgyaiknak biztonságos ?rzését garantálni tudja, az Egészségügyi Minisztérium vezet?sége úgy döntött, hogy záros határid?n belül minden kórházi ágy mellé széfet fognak elhelyezni. Bizonyára ez a megoldás nagymértékben csökkentené a b?nelkövetések számát, csakhogy felmerül bennem – és gondolom, hogy másokban is – a kérdés, hogy szükség van-e ilyen nagy költségvonzatú beruházásra, és egyáltalán arányban áll-e ez a megoldás az elkövetett lopások számával és súlyával. A válasz számomra egyértelm?nek t?nik – nincs. Megítélésem szerint költségtakarékosabb módon is csökkenthet? a kórházi lopások száma és ebben nincs semmilyen újkelet? megoldás. Egyszer?en csak arról van szó, hogy ha valakinek el?re kiszámíthatóan be kell feküdnie a kórházba gyógykezelésre, akkor ne vigyen magával értékeket, csak a legszükségesebb használati tárgyakat, amelyeknek ?rzése nem okoz neki gondot, hiszen a kórházba mindenki gyógyulni megy. Akiket pedig baleset, rosszullét vagy egyéb váratlan indok miatt szállítanak kórházba ment?vel, azoknak a személyes tárgyait, értékeit a kórházi dolgozóknak kellene leltárba venniük, és egy biztonságosan zárható szekrénybe kellene azokat elhelyezni. Úgy tudom (nem vagyok benne biztos), hogy ezt a gyakorlatot ma is alkalmazza a kórház. Ami pedig az újonnan felszerelend? széfeket illeti, a betegek nagy többsége idegenkedne azok használatától. Állapotuk okán sem tudná mindenki kezelni, és megjegyezni a több szám kombinációjából álló rendszert. Akkor, amikor az egészségügy ezer sebb?l vérzik, okosabban is fel lehetne használni az erre szánt, országosan több milliárd forintot kitev? összeget.”

Miskolcon sorra újítják fel a tereket, s válnak ezek egyre inkább a közösségi élet színterévé. Ám sajnos mindig akad olyan, aki nem becsüli mások munkáját, és arra sincs tekintettel, hogy a felújított térre kilátogató családok, fiatalabbak és id?sebbek örülnek a szép látványnak, és szeretnék sokáig meg?rizni a terület szépségét. Sajnos mindig vannak, akik csak pusztítani szeretnek. Mit lehet tenni ellenük? Erre próbál választ keresni levélírónk.

„A H?sök tere mellett felszerelt tetszet?s díszlámpák oldalait sorban betörve, bezúzva lehet látni. Sajnos nem csökken a vandalizmus, s?t inkább emelkedik az ilyen cselekedetek és a fémlopások száma. Emlékm?veket, szobrokat, sírokat gyaláznak meg – mind többet lehet hallani ilyesmir?l. Ma már világos nappal is kiütik a jelz?oszlopokat, lef?részelik a vascsöveket, és már viszik is a fémfelvásárlóhoz. Hová fog ez vezetni? A színesfém-felvásárló telepeket szigorúan ellen?rizni kellene, és amennyiben vétséget követnének el, akkor a felvásárlókat szigorúan felel?sségre kellene vonni. Nincs hatásos ellen?rzés itt sem, de az oktatás-nevelés területén sem. Ez utóbbi terület is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Tanítókat, tanárokat támadnak meg, vagy éppen bírákat inzultálnak… Én fontosnak tartanám a törvények, rendeletek – els?sorban a BTK – felülvizsgálatát, és ahol szükséges, ott szigorítani kellene a paragrafusokat. Éppen ilyen fontos lenne ugyanakkor a rend?rök, bírók és ügyészek alkalmassági vizsgálata is, mert gyenge rend?rséggel, felel?sségrevonások nélkül csak romhalmaz és szenny lesz a város és az ország.”

Levélírónk igen bosszantónak tartja, hogy a tapolcai strandfürd? már évek óta nem üzemel. Írásából kit?nik, hogy ? szívesen tartózkodna ott egy-egy forró nyári napon, ezért javaslatot is tesz arra, hogy ? milyen módon tudná elképzelni a strand újraindítását. Íme az ötlete…

„Mivel közeleg a nyár, ezért egy olyan témáról írok, ami hamarosan aktuális lesz. Miskolc két strandfürd?jével is probléma van: a Selyemréti Strand hátsó medencéjébe vízforgató kellene, ami csak ?szre készül el. A tapolcai strand pedig már évek óta zárva van. Ez utóbbira lenne egy jó ötletem. Van a tapolcai fürd?ben kb. 25 zuhany, és nem szükséges a két medencét vízzel megtölteni – ez a nyitva tartás problémája –, hanem a strandra kilátogatók focizás, tollasozás, labdázás, kártyázás, olvasás vagy éppen beszélgetés közben id?nként zuhanyozhatnának. Így a belép? sem kerülne sokba, mivel csak az öltöz?k és a WC-k takarítására kellene munkaer?. 15-18 éves diákok is elláthatnák ezt a munkát. Miskolc 200 ezres lakossága örömmel venné ezt, és így a 2-es autóbuszon a vezet? joggal mondhatná a strandhoz közeledve, hogy „Strandfürd?” – mert most is mondja, csak most ez nem igaz. Remélem, hogy értelmes vezet?k segítenek majd abban, hogy a strand májusra nyitva lehessen.”