Blogszemle

Kétségek és megszívlelendő tanácsok a Kifőzde blogból.
Egyél parizert meg virslit, ebben a két változatban lehet a vizet darált jég formájában a legdrágábban eladni. Tele vannak szójával és ki tudja, mi mindent szecskáznak bele.
Szeretem a sertéshúst és szívesen fogyasztom a belőle készült házi ételeket. Aki evett már szlovákok által készített kolbászt, az tudja, hogy ebben ők a nagymesterek. Azért a csehek sem kispályások. Emlékezzünka Sörgyári capriccióra vagy a Hóvirágünnepre. Vagy akár a Tűz van babám tombola-disznósajtjára.
Továbbá nem tudom, mit keres a képen Koltay a Megy a gőzös című filmből, de a cím utal a Világszámra is.
A saját blogunkban már háromszor foglalkoztunk disznókkal. Egyszer egy szakember leleplezett a kommentekben egy kamuvaddisznót és ugyanitt bemutattuk Bercit, az óriásdisznót. Ezután készült válogatás disznóságokból és bemutattunk egy szlovák disznóvágás-fesztivált, szembeállítva a nagyüzemmel.
Szóval, együnk disznót, de ésszel, ezt a hirdetést meg továbbra sem értem… - ezeket írja a Kifőzde blog szerzője.

És Önnek mi a véleménye? mailto:boon@inform.hu

“Írónak lenni Magyarországon azt jelenti, hogy az ember beáll egy végtelen alázatos sorba. Nem egy gőgös, nem egy diadalmas, egy alázatos sorba” (Szabó Magda)
A népszerű író 90 éves. Bejegyzés a Blogámia blogról. Ezzel a bejegyzéssel köszöntjük mi is Szabó Magdát.
Szabó Magda, a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alakja 1917. október 5 -én született Debrecenben.
Apja nagyműveltségű, humán gondolkodású ember volt. Lánya még aprócska volt, mikor Ő már beleplántálta az ókori kultúra és a latin nyelv szeretetét esténként regéket mesélve, latint tanítva neki. Anyjától hallott csodás mesék ihlették azokat a történeteket, amelyeken később nemzedékek nevelkedtek.Szülővárosa, a kálvinista Debrecen hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában.
“Olyan fokig meg tudta szerettetni velem azt a nyelvet, amelyre őt magát sose tanították, s amit akkor, velem együtt kellett neki elsajátítania, hogy mikor egyetemre kerültem, eszembe se jutott, hogy más szaktárgyat is választhatnék. Egyébként még egyetemista koromban is mindig hozzá fordultam segítségért, ahogy a latin nyelvtant, a finnt is őtőle tanultam meg, pár napig tanulmányozta a finn nyelv szerkezetét, aztán leültetett maga mellé, mint kicsi koromban, s elmagyarázott mindent, ami addig nem volt világos, megértetve velem egy olyan nyelv strukturális különlegességeit, amelyet még annyira sem ismert, mint a latint, amelynek legalább egyes szavai voltak nemzetköziek és közkeletűek.” - írta édesanyjáról Ókút című könyvében.
“…én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt. … Két elvetélt író szórta ágyam köré kiéletlen élete, felesleges ajándékul kapott fantáziája kincseit; anyám saját meséit mondta, amelyekből aztán évtizedekkel később a Sziget-kék, a Tündér Lala meg a Bárány Boldizsár származott, apám kezdetben krampuszról, mackóról mesélt, s mikor kifogyott a gyermekvilág ismerős alakjaiból, rácsos ágyamhoz idézte a görög-római mondák hőseit.”
A meséktől hamarosan eljutott a versekig, majd következtek a regények, drámák. A gazdag életmű 52 könyvet számlál, műveit 42 nyelvre fordították le.
Az írónő 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2001-ben Corvin-lánc kitüntetést kapott. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díj külföldi regényt jutalmazó változatát Az ajtó (1987) című regényéért, ugyanabban az évben Prima Primissima díjat kapott. Idén a Katalin utca című művéért a legjobb európai regény jutalmazására alapított Cévennes-díjat kapta meg. /Forrás /
Az irónőről készült potréfilmet október 5-én 22.45-től vetítik az m1-en

Különös kötődésem van hozzá, szinte végig kísérte eddigi életem.
Emlékszem, mikor anyám az első könyvét kezembe adta. A családi könyves polcon sorakozó pöttyös és csíkos könyvek hamar elcsábítottak magukkal valamikor egy 8 éves kislányt. Jól emlékszem néhányra ezek közül, de leginkább a Szabó Magda regényekre. Mondják meg Zsófikának, Születésnapomra, Álarcosbál, Abigél…mind nagy kedvenceim voltak, magukkal ragadtak a szereplők, az izgalmas életek, sorsok, valahol mindegyikben ott rejtőzött egy valós élet, egy kislány konfliktusa társaival, a világgal és önmagával.
Emlékszem, mikor jóval később egy este végig zongoráztam ujjaimmal anyám gyűjteményét. Katonásan álltak egymás mellett az írónő regényei, s én akkor vettem kezembe először az Ókutat . Újra becsöppentem egy varázslatos világba, Debrecen főutcája, a szülői ház, és benne a család, melyben felnőtt. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, s a következő mi más lehetett volna ezek után, mint a Régimódi történet ?
Anyám halála után még egy hónap sem telt el, mikor megjelent a Für Elise. Úgy éreztem az élet furcsa játékot űz velem, s ha Ő már nem olvashatta legkedvesebb írónőjének utolsó regényét, tartozom vele én, ha másért nem, anyám emlékére… Szabó Magda ma 90 éves. Három évvel időseb mindössze anyámnál. Soha nem találkozott ez a két asszony, de ahogy ezt a könyvet olvastam, fura érzés kerített hatalmába. Hirtelen úgy éreztem, akár ő is írhatta volna. És ekkor jöttem rá, miért volt ő az a kiválasztott író a mi kis életünkben, kinek szinte minden regénye hiánytalanul beköltözött az otthonunkba.
Elindult a lavina. Hónapokon keresztül olvastam regényeit, válogatás nélkül, mindent, mit anyám összegyűjtött magának és talán nekem élete során, és sokszor éreztem közben, ahogy fölém hajol és átszól a vállam mögött: „ Kicsit lassíts lányom, ízleld a szavait, élvezd a soraid, ne rohanj annyira. Ráérsz…”
S én hallgattam anyám szavaira és szívembe zártam egy életre Szabó Magdát. Örök kapocs maradt köztem és anyám között. Olyat adott nekem, amit nem is lehet igazán elmondani. Anyám öröksége lapul ma is minden szó mögött.

Pontosan négy évvel ezelőtt, 86. születésnapján, az Origo Vendégszobájában tett látogatása során megkérdezték tőle, miből meríti azt a végtelen optimizmust és derűt, ami végig kíséri életét? Hogyan csinálja? A válasz a következőképpen hangzott:
„- Lehet ezt csinálni? Képtelenség. Nem tetszik tudni sem boldogságot, sem nyugalmat venni receptre. Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta “Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”

Voltak idők, mikor sóért rabszolgát lehetett vásárolni, s előfordult, hogy kétszer annyit ért, mint az arany. Bejegyzés a Bűvös szakács blogjából.
A sóadók győzelmes hadjáratokat finanszíroztak, ugyanakkor csempészhadakat segítettek hozzá vagyonszerzéshez (vagy néhány év gályához)…

Mert valamikor régen az ember rájött, hogy ha bizonyos állatok nyomát követi, könnyen rátalál a legközelebbi sólelőhelyre. A lelőhelyek fölötti uralom s az ebből eredő jövedelem később civilizációk és birodalmak sorsát befolyásolta.

A só nem kevesebbet tudott, mint az értékes élelmiszert tartósítani és ételeket élvezetessé tenni.

De ma is alakítja a civilizációt: az ember, mihelyt civilizálódik, tíz-húsz-harmincszor annyi sót vesz magához, mint kellene.

Főként azért, mert a nagyipari
kenyerek, felvágottak, virslik, sajtok, félkészételek, levesporok, konzervek, pizzák és hamburgerek, chipsek és sósmogyorók aránytalanul sok rossz minőségű sót tartalmaznak. A gyártók ezzel el tudják fedni a rossz alapízeket, s mivel a só vizet tart vissza, igen sok vizet lehet eladni parizerárban.

Konyhai sóink így vagy úgy mind tengerből származnak – élő vagy kiszáradt tengerből. Az egyes fajták közt mégis nagy a különbség, lelőhelytől és feldolgozástól függően. A só nagy része nátriumklorid (97-99 %), a fennmaradó 1-3 százalék ásványi anyag és nyomelem. Ez a csekélynek tűnő 1-3 százalék azonban döntő szerepet játszik, akárcsak a vizeknél. Gondoljunk bele, mekkora különbség van ásványvíz és ásványvíz, csapvíz és desztillált víz között! A sónál az összetételen kívül a sókristályok formája és mérete is befolyásolja a karaktert, ízt, oldódási sebességet, élettani és kereskedelmi értéket.

A nagyiparilag finomított sókból eltűnnek az ásványi anyagok és nyomelemek, ráadásul aggályos adalékokat tartalmaznak – fehérítőt, porlékonyítót, halmazállapot javítót. Az ilyen só nemcsak hogy nem adja meg a szükséges anyagokat, hanem a szervezetben lévőket is kimossa. Ráadásul maró, rossz mellékíze is van, csak sokan már észre sem veszik.

Jó só

Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb az ipari beavatkozás, annál jobb. A jó só természetes kötésben tartalmazza az ásványi anyagokat és nyomelemeket, nem „finomított”, nem is finom szemcsés. A hófehér, szétporlasztott só durván hatol be a húsokba, halakba, az íze kellemetlen és maró.

A csúcsgasztronómiában bízvást nevezhetjük „alapsónak” a tisztítatlan (szürke) guérande-it, amit Bretagne partvidékén sószárító medencékből takarítanak be, évezredek óta hasonló eljárással. Durva szemű, de tetszés szerint aprítható is. Kisebb és nagyobb sültek, halak, hús- és hallevesek ízesítésére használják, sóágyak és sóburkok alapanyaga.
Amerikai szakácsok körében alapsóként népszerű a „kóser só”, mely a fleur de selre emlékeztető szemcsézetű, és nagy a hidratáló ereje, tehát tartósításkor és sós pácoláskor kevesebbet kell belőle használni, mint más fajtákból.

A sók fejedelme a fleur de sel („sóvirág”), ami a mindenkori tengerisó-hozam java: az a rész, ami a tengerparti sószárítók vizének tetején csapódik ki, s különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, jódban, nyomelemekben. (A legjobb szezonban is legfeljebb a termés 4 százalékát teszi ki).

A további részletek itt olvashatóak: katt!

A jó emberek nem érdekesek, csak a rosszak. Az idézet Csepeli György webnaplójából való.
“Elveszett könyveimet újrapótolandó örömmel vetettem magam egy antikváriumban Theophrasztosz jellemrajzaira, melyek jóval több mint 2000 évvel ezelõtt születtek Athénban. Mintha tegnap írta volna a portrékat a szerzõ, akinek halhatatlanságának forrása hibáink halhatatlansága. A hétköznapi élet mérgeinek csodálatos katalógusa ez a könyvecske. E kábító mérgekre ma éppen úgy szükségünk van itt a blogtéren is, mint ahogyan az athéni agorán sem élhettek a polgárok nélkülük. Élnénk-e egyáltalán, ha nem fecseghetnénk, hízeleghetnénk, modoroskodhatnánk, nagyzolhatnánk, rágalmazhatnánk, kapzsiskodhatnánk, henceghetnénk, zsarnokoskodhatnánk nap mint nap? Erényeinkrõl is lehetne írni, s valószínûleg írt is valaki egy könyvet róluk, de az a könyv örökre elveszett. A jó emberek nem érdekesek, csak a rosszak.” Ez olvasható a mai bejegyzésben.

Kétszáz tíz alkalommal kapták el a bliccelõt. Bejegyzés az Élõben a városból blogból.
Kezdhetnek visszaszámolni a notórius bliccelõk: november közepétõl megkezdi a tartozások behajtását a BKV. A vállalat által megbízott behajtó cégek öt évre visszamenõleg kérik majd a tartozásokat. A legnagyobb adós 2 millió 400 ezer forinttal tartozik a tömegközlekedési cégnek. Õt öt év alatt 210-szer kapták el az ellenõrök.
Rajta kívül további hat olyan ügyfele van a társaságnak, akik egymillió forint feletti pótdíjtartozást halmoztak fel. Regõczi Miklós, a BKV Zrt. vezérigazgató-helyettese a Független Hírügynökségnek azt mondta: várhatóan november 15-étõl láthatnak munkához a behajtók, a módszert rájuk bízzák, így nem tudni, hogy elõbb levélben keresik-e meg a visszaesõ bliccelõket - írja a Matyi nevû blogger..

Az otthonszülés ma Magyarországon tulajdonképpen “féllegális tevékenység”, amit az európai országokhoz hasonlóan ugyan nem tiltanak, de az európai országoktól eltérõen nem is szabályoztak még. Bejegyzés a Blogámia blogból.
Nincs egyértelmûen rögzítve, ki választhatja a szülésnek ezt a formáját, mi a közremûködõk felelõssége, milyen hátteret kell biztosítani az ilyen szülések lefolytatásához, és hogy milyen jelentési kötelezettség áll fenn ezekben az esetekben.
Ez okból kifolyólag az Egészségügyi Minisztérium a közeljövõben szabályozni fogja az otthonszülések szakmai és finanszírozási kérdéseit, ugyanis hazánkban jelenleg teljesen szabályozatlan körülmények közepette hozzák világra gyermeküket az otthon szülõ nõk.
A készülõ “szakmai protokoll” legfontosabb alapelve a baba és a mama biztonsága, azért olyan szabályokat állapítanak majd meg, amelyek minimálisra csökkentik az otthonszülés kockázatát.
Szabályozásra kerül a közremûködõk szakmai végzettséget, a kórházi biztonsági háttér megszervezésének szükségessége, valamint a kizáró körülmények. Ilyenek pl. az anya kora, a terhesgondozás során felmerült, veszélyeztetettségre utaló jelek vagy a korábbi szülések esetén felmerült komplikációk.
A protokoll másik fontos elve a szülõ nõ önrendelkezési jogának biztosítása. Amikor azonban az önrendelkezési jog és a biztonság szempontjai ütköznek, mindig a biztonságot kell választani, áll a közleményben.
Az eddigi európai tapasztalatok szerint megfelelõ szabályozás esetén nincs érdemi kockázati különbség a kórházi és az otthonszülés esetén.
Míg az európai átlag jelenleg 1-2 százalék, a hagyományok miatt pedig Hollandiában 40 százalék feletti, addig Magyarországon jelenleg - teljesen szabályozatlan körülmények között - évente 5-600 anya hozza otthonában világra gyermekét, ami az összes születéseknek csupán 0,5 százaléka.
Magyarországon az elmúlt évben a kórházakban 97 ezer szülésbõl 40 csecsemõ életét nem sikerült megmenteni, a szabályozatlanság miatt viszont az otthonszülésrõl ilyen hivatalos adat nem is áll rendelkezésre.

Manapság már vannak ugyan az anya érdekét szolgáló alternatívák, úgymint: a papás szülés, szülõ szobák, szülõszékek stb.és ezek a megoldások valamennyire csökkentik a kórházak személytelenségét, de semmiképpen sem tudják biztosítani az otthon melegét, és ami ennél még fontosabb, hogy a fõszereplõ továbbra is a születést levezetõ orvos, nem pedig a leendõ anyuka és a baba.
Amennyiben egy otthon történõ születést képzett szakember vezet le, aki el tudja dönteni, mikor kell a szülést egy kórházban befejezni, és addig is megtudja tenni a szükséges beavatkozásokat, az anya és a gyermek nincs nagyobb kockázatnak kitéve, mintha egy kórházban történne a szülés.
Kétségtelen, hogy még a problémamentesnek induló szülésnél is felléphetnek komplikációk, de amennyiben az anyát 10-15 percen belül kórházba lehet szállítani elkerülhetõ a tragédia. A mai modern technika világában ugyanakkor egy sor beavatkozást már otthon is ellehet végezni. Még egy jól felszerelt kórházban is szükség van legalább 10-20 percre, míg a komplikáció elhárítására, például egy császármetszésre felkészülnek. Így az esetleges utazással történõ idõ sem vész el.

Az otthon szülést fontolgató nõket sokszor vádolják felelõtlenséggel, pedig éppen a leendõ gyermekük miatt vállalkoznak erre, tudatosan készülve a szülésre.
Jelenleg az összes szülések hetven, kilencvenöt százalékában semmilyen orvosi beavatkozásra nem volna szükség. A megkezdett otthonszülések nemzetközi tapasztalatok alapján 15-17 százaléka fejezõdik be végül kórházban. Az adatok azt mutatják, hogy az otthonszülések összes mutatója jobb a kórházinál. Kevesebb a gátrepedés, a gátmetszés, az anyák vérnyomásával kevesebb gond van, az újszülöttek nem oxigénhiányosak, kevésbé sárgulnak be stb. A pszichológiában már sokan felfigyeltek arra, hogy az elsõ orvosi beavatkozást kétszer akkora valószínûséggel követi a második. Ebbõl a szempontból a borotválás és a beöntés is beavatkozásnak számít. A borotválás pszichésen a prepubertás korszakába visz vissza, a beöntés pedig a kisgyerekkorba, amikor még nem képes az ember megtartani a székletét. Az ilyenfajta orvosi ténykedések növelik az anya feszültségét. A CTG ágyhoz köti a szülõ nõt, és mindezek együtt növelik annak a lehetõségét, hogy a szülést majd mesterségesen kell elindítani.
Dr. Marshall Klaus - nemzetközileg elismert gyermekgyógyász - kutatásai szerint a szülést igen kedvezõen befolyásolja a szülés alatt állandóan jelenlevõ doula, az érzelmi támaszt nyújtó segítõ ottléte. A kutatások egyértelmûen a szülészeti mutatók radikális javulásáról számolnak be.
A tiltás helyett, sok-sok év után végre - 2002 óta folyik róla a vita - úgy néz ki,hogy megtörténik a megfelelõ szabályozási rendszer kidolgozása. Remélni tudom csak,hogy ennek nem egyedüli oka a múlt szombaton történt tragédia ,bár egyértelmû,hogy ez is közre játszik benne sajnos.
Mindenkinek érdeke, hogy a bekövetkezõ otthonszüléseket képzett szakemberek kísérjék, és ha valamilyen komplikáció lép fel, a kismama minél hamarabb megfelelõ ellátásban részesüljön. Sajnos nálunk ma még az olyan kismamákat, akik az otthonszületés mellett döntenek, sokan rosszallóan fogadják. Remélhetõleg a szabályozás után zöld utat kapott otthon szülésrõl alkotott vélemény is minél hamarabb megváltozik és minél több anyuka választja majd ezt a gyakorlatot.

A hat év elõtti New York-i terrortámadás az internetes naplóírókat is foglalkoztatja. Bejegyzés a geggii blogból.
“2001. szeptember 11-én reggel 08:46-kor az American Airlines 11-es járata becsapódott a World Trade Center északi tornyába. A becsapódás után a felsõ emeletek teljesen kiégtek, a liftakna és a lépcsõház használhatatlanná vált. 1300 ember rekedt odafent, akiknek fogalmuk sem volt mi történt. A tûzoltók mindenféle mentési terv nélkül hatoltak be az épületbe néhány perc múlva. Az elsõ mentõ alakulatból egy ember kivételével mindenki odaveszett.
Akik a menekülést választották, hamar rá kellett döbbenniük, hogy az épületben lévõ lépcsõházak rendkívül szûkek, csupán ketten férnek el egymás mellett, ráadásul a lift gépei miatt két lépcsõház több emeletenként meg volt szakítva, így a menekülõknek az épületen is át kellett haladniuk többször. A tetõre menekülõ emberek sem voltak jobb helyzetben, mivel a helikopterek pilótái túl kockázatosnak tartották a leszállást. A becsapódáskor az épület közel hét métert kilengett, melyet nem bírhatott ki. Az utcákon emberek gyûltek össze, túristák és járókelõk, közöttük olyanok, akik látták a repülõgépet. Az épületben rekedt és meghalt emberek azonban még azt sem tudták mi történt velük. A füst mindent elárasztott még hat emelettel a katasztrófa helyszíne alatt is. Az emberek az ablakokat próbálták kitörni, hogy levegõhöz jussanak, késõbb aztán végsõ kétségbeesésükben több, mint százan ki is ugráltak azokon.
A rémálom tovább fokozódott, amikor 09:05-kor a United Airlines 175-ös járata becsapódott a déli toronyba. Addig az ott tartózkodók azt hitték az õ épületük biztonságos, de kiderült azoknak volt igazuk, akik addigra már elhagyták az egyes számú tornyot. Végül aztán rengeteg nézelõdõ szeme láttára 09:50-kor elsõkénta déli épület dõlt össze beterítve füsttel és porral az utcákat. New Yorkban szükségállapotot rendeltek el, leállították a környéken a köz és magánforgalmat, melyet csak este indítottak részlegesen újra. 10:29-kor leomlott az északi épület is, melyrõl addig remélték, hogy állva marad.
2318 ember vesztette életét a toronyházakban és a környéken, rajtuk kívül a repülõk 265 utasa, 343 tûzoltó - akik az életüket áldozták a mentésben - 23 rendõr és 37 kikötõi vámtiszt.
Azóta a helyiek csak Ground Zero-ként emlegetik a helyet, ahol sokáig - a romok eltakarítása után - csak a krátert és két, az ég felé irányított reflektor jelezte az egykori lenyûgözõ és fenséges World Trade Center helyét” - olvasható a blogban.

Emlékezõ összeállítás olvasható itt is: katt!

“Vázolnám röviden, hogy miért végzõdik látványos pofáraeséssel szinte minden olyan kísérlet, ami az Amerikában futó zsánerfilmek illetve sorozatok magyarítására vállalkozik: az írók-rendezõk alábecsülik a provincializmus erejét, azt, hogy egy nagy téma kisszerû környezetben groteszk hatást kelt.” - tévékritika a Geekkblogból.
A Tûzvonalban címû új magyar bûnügyi sorozat úgy akar up to date lenni, hogy lenyúlja a 24 kézikamerás, osztottképernyõs stílusát, miközben pontosan tudja, nem lesz képes a formát hasonlóképpen trendi és fajsúlyos tartalommal megtölteni. Ennek a skizofrén helyzetnek az eredménye, hogy az elsõ epizód, az etalonnak kinézett 24 vagy Kemény Zsaruk (The Shield) helyett, inkább a hasonlít a Rowan Atkinson féle Dilizsaruk (The Thin Blue Line) címû szitkomra, ahol egy csapat idióta vidéki rendõr bénázásain lehet röhögni. A különbség csupán annyi, hogy a Tûzvonalban stábja komolyan veszi magát (lásd a bombasztikusan béna címet), mégha – és ez jó pont – nincs teljesen híján a humornak. Így viszont a nézõk rákényszerülnek arra, hogy a végterméket összevessék kedvenc, minõségi amerikai sorozataikkal, aminek a végén megint csak azt a bizonyos sárga és keserû gyümölcsöt kell felemlegetni, önvigasztalás céljából. Holott, ha eleve rájátszanának az amerikai filmvilág és a magyar rögvaló között feszülõ különbségekre (kábé ahogy a Nyócker tette, hol jobban, hol rosszabbul), akkor nem egy epigon-szériát, hanem egy 99%-ig eredeti szatírát kapnának, ami emellett bûnügyi sztoriként is mûködik.
Legyünk azért jófejül korrektek és ne hantoljuk el egy epizód után a sorozatot. Látszódnak pozitívumok is, az elavult számítógépek, a rossz járõrkocsik vagy a túlóráztatások emlegetése legalább némi realista ízt ad a történetnek, ahogy a rutinból ferdeszemûzõ, bkv-ellenõri eleganciával (és frizurával) felszerelt járõrök figurái is életszerûbbek, mint például a rosszemlékû Kisváros fõhõseié. Stohl Buci, akinek majdnem ugyanaz a szerepe, mint Simon Peggnek a Vaskabátok vidékre számûzött szuperzsarujaként, fele annyira sem idegesítõ a fõszerepben, mint amennyire elõzetesen várható volt. A képernyõ felporciózásának dramaturgiailag itt természetesen semmi értelme, a kézikamerás rángatózások viszont jótékonyan elterelik a figyelmet a szegényes díszletekrõl. A történet az elsõ részben még csak alapjáraton döcög, de az ígéretek szerint lesz egy évadon átívelõ szál rengetegsok csavarral, amely a titkosszolgálatos vonulatot erõsíti, illetve minden részben más-más fajsúlyos problémát boncolgatnak majd. (Érdekes, hogy az egyik író honlapján 17 epizódos, az mtv.hu-n viszont 38 részes évadról beszélnek. Utóbbi azért viccnek kicsit erõs lenne, nem kizárva, hogy elõbbi verzió is az lesz majd.)
Sajna már 50 perc után is látható, hogy nem a Tûzvonal lesz a minõségi magyar zsánersorozatok úttörõje (persze magára vessen az, aki egy fõmûsoridõs, királyi tévés produkciótól várja a csodát), de abban az országban, ahol a Cobra 11 ismétléseit zabálja legjobban a nép, még az is lehet, hogy sikeres lesz.” - olvasható a blogban.

És Önnek tetszik? mailto:boon@inform.hu

Sokféle szempont mentén tagolódik a társadalom, de egyetlen sincs közöttük, mely oly mélyrehatóan, az emberi sors teljességét átfogóan határozná meg tagjait, mint a nem. Bejegyzés Csepeli György naplójából. Ön szeretné, ha több nõ lenne a parlamentben? mailto:boon@inform.hu
Születéskor többen vannak a hímnemûek, statisztikai többletük azonban rohamosan csökken, s a korfa csúcsán már messze több a nõ, mint a férfi. Az élet iróniája, hogy amit a nõknek az élet idõben megad, azt hatalomban, vagyonban, tudásban elveszi tõle. Minden statisztika azt mutatja, hogy a nõk kisebb mértékben rendelkeznek e tõkejavak felett mint a férfiak. Statisztikai arányukhoz képest alulreprezentáltak a politikusok, vállalkozók, tudósok, mûvészek (valamint a bûnözõk és az öngyilkosok) között. A közhit szerint a hatalom, a vagyon, a tudás, a bûn a férfiak privilégiuma, s ha nõ bonyolódik ilyen ügyekbe, akkor nõiessége kérdõjelezõdik meg. A nõk csak maradjanak a konyhában, szüljenek gyerekeket, sétáltassák, neveljék azokat, s esténként mosolygósan, forró vacsorával és öllel várják haza férjüket.
Ki támogatna egy olyan törvényt, melynek célja az, hogy a nõk nagyobb szerephez jussanak a politikában. Minden pártnak vállalnia kellene, hogy országos listáját úgy állítsa össze, hogy egy férfit egy nõ kövessen. Ez a módszer automatikusan biztosítaná, hogy az Országgyûlésben a képviselõk legalább egynegyede nõ lenne, a jelenlegi 8 %-kal szemben. Sokan, sokféle okból ellenzik ezt a javaslatot. Maradjon minden úgy, ahogyan van? Változtatna bármin is, ha több nõ ülne a Parlamentben? Igen vagy nem?

És Ön mit gondol? Mi a válasza a kérdésre?

Ha most telt keblekre, formás popsikra számítasz kedves olvasó, akkor bármennyire is fájlalom, csalódást okozok. Ezek a hölgyek nem a bájaikkal keltenek érdeklõdést, hanem az eszükkel, az intelligenciájukkal, azzal a befolyással, amit a munkájukkal a világ sorsára gyakorolnak. Erdõ lánya bejegyzése a Blogámia blogban.

Miközben kis hazánkban arról folyik az eszmecsere, holmi kvótarendszer kapcsán, hogy a gyengébbik nem milyen arányban képviseltesse magát a politika színpadán, másutt nem vitatárgya, aki rátermett, ott a helye a gazdasági és a politikai életben.
A Forbes Magazin minden évben összeállítja a 100 legbefolyásosabb nõ listáját. Igen tanulságos olvasmány ez a lista, akinek van kedve és fõleg ideje, elmélyedhet a hölgyek életrajzában, a társadalmi ranglétrán betöltött nem kis pozíciójukban. A rendkívüli asszonyok kétharmada az üzleti életben, harmada a politikában tesz bizonyságot képességeirõl.
A Top százat, miként tavaly is, Angela Merkel, német kancellár vezeti. (Mellesleg az egyetlen európai az elsõ tízben.) Határozottságát, diplomata erényeit Margaret Thacheréhez szokták hasonlítani.
Wu Ji, kínai miniszterelnök-helyettes a második, Ho Ching, a Temasek szingapúri állami befektetési ügynökség vezetõje. Wu Ji-t a megoldások asszonyának is nevezhetjük, mert õ vezette a a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozás során a tárgyalásokat kínai részrõl, az atípusos tüdõgyulladás elleni küzdelmet is rábízták. Ho Ching pedig, Ázsia vezetõ befektetési cégévé tette a Temaseket, fõként a telekommunikációban és a bankszektorban.
Condoleezza Rice, amerikai külügyminiszter, a tavalyi második helyrõl a negyedikre csúszott, s a politikusokat már csak Sonia Gandhi, az Indiai Kongresszus Párt elnöke képviseli az elsõ tízben. A többiek amerikai cégekben töltenek be vezetõ szerepet.
Nem sorolom fel mind a száz, kétségkívül igen figyelemre méltó hölgyet. Érdekességként említem, hogy Oprah Winfrey a huszonegyedik, II. Erzsébet angol királynõ a huszonharmadik, õt követi Melinda Gates, a nagy Bill felesége, és a 25. Hillary Clinton ex First Lady és talán leendõ President.
Ami igen szomorú, és elgondolkodtató, hogy Közép- és Kelet-Európából egyetlen, a politikai vagy az üzleti elithez tartozó hölgy sincs a százas toplistán - fejezõdik be a bejegyzés a blogon.