Reggeli csúcs az Árpád téren..

November 21st, 2007 by balina

Reggeli csúcs az Árpád téren..
Iskolába menet próbálunk nem forgalmas utat választani gyermekünkel, ha találunk olyat.Utvonal: Dobozi lak.telep-Kút utca iskola.
3 lámpa és egy nagy kereszteződés, auto auto hátán, szabálytalanságok, dudaszólók a reggeli igyekezet megszokott rohanás és dallamok, már ha a dudákat dallamnak lehet hallani.
Jelzőlámpa nélküli gyalogosátkelőhelyen meg se próbáljunk átmenni, mert esélytelen hogy valaki át engedjen.
A mai autósok csak rohannak és rohannak, mintha nem hamarabb odaérnének bárhova is mint a gyalogosok.Hozzá tenném én is járok autoval.
A friss levegőt átváltja a tömény szmog pedíg még csak reggel van.
Miért van az, hoyg az autósoknak jóval több idejük van a zöldlámpával mint a gyalogosoknak?
A legkissebb átkelőhelyen még félig nem jutunk át már villog a lámpa pedíg nem mondhatni lassú menetnek az átkelést.
Ha mi fiatalok és gyermekek nem tudunk a zöldlámpán átérni, mit szóljanak az öregebbek, mozgássérűltek?
Változtatni kellene a lámpák zöld hosszának időtartamán.Az Árpád téri kereszteződésnél rohanva kell átmennünk és még így is piros a lámpa mire átérünk..

Itt van December..

November 20th, 2007 by balina

Jövőhét végén már nyakunkban van December.
Kezdődik a karácsonyi láz, mit, hol, miből..
Vajon mekkora ajándékot kell vásárolni?
Követjük e a nyugati módit ami arról szól, hogy minél nagyobbat és minél többet, vagy meg marad a karácsony szelleme ami arról szól, hogy mindegy mekkora, mindegy milyen értékü csak szívből jöjjön?
A karácsony a szeretet ünnepe és szerintem nem arról kellene szóljon ki mennyi összeget szán családtagjára, hanem még ha kis apróság is az és talán még költeni sem költünk annyit, mert saját kézzel meg tudjuk oldani csak belűlről jöjjön.
Azt a szeretetet amit mályen magunkban érzünk nem lehet tárgyakkal kimutatni és szerintem nem is az a lényege.
A szeretet belűlről fakad, egy ölelés, egy kedves érintés, egy mosoly boldogságból fakadó könnycseppet tud az arcokra varázsolni ami többet ér minden nagyobb megfogható tárgytól.
Tehát ne feledjük nem az a lényeg mekkora is az az ajándék, hanem az a lényeg honnan jön.
Szeretet, szeretet, szeretet…

>

Posted in Uncategorized | 3 Comments »

Munkanélküliség

November 20th, 2007 by balina

Mára már természetessé vált a munkanélkűliség..

Sajnos a mi világban a munkanélküliség nagyon nagy szerepet játszik az életünkben ami ellen tenni nem igazán lehet.
Mikor még fiatal az ember és ép kikerűl a nagy szakmát adó iskolából még csak pályakezdőnek minősül a sok fiatal ezért nem kap munkát, ha már idősebb és talán valahol szerzett egy kis szaktapasztalatot nagy szerencsével még sikerrel is járhat munkahely szempontjából.
Ha nő az illető és van egy gyereke, már nem mondhatni könnyűnek az elhelyezkedés, mivel az első kérdés ha eljut az ember odáig miutánn közölte, hogy gyermeke van az, hogy van e hova tenni ha beteg, vagy ha nem normál műszakos “van még ilyen?” a betöltendő állás meg tudja e oldani a gyermekelhelyezést.
Ha idősebb akkor már azért nem kell, mert inkább a fiatalabbakat alkalmazzák, mert ők jobban teherbíróbbak és 3 ember munkályát is el tudják végezni egy személyben persze az egy főre jutó fizetésért.
Kérdem én, hogy éljen meg az ember, miből tartsa el a családját és, hogy vállaljon be több gyermeket ha még ugymond saját magát sem tudja eltartani?
Én x ideje vagyok munkanélküli és mindent megteszek szerintem azért, hogy találjak munkát “önéletrajz, hírdetések, sok sok telefonhívás”
és nem mondhatnám, hogy bizakodó vagyok abban, hogy találok is, amivel sajnos nem csak én vagyok így.
Lassan én is ott járok, hogy nem tudom kifizetni a lakás rezsit és még enni nem ettünk, ráadásul itt a karácsony…
Vajon mennyi ember él még ugyan így mint én?
Mennyi ember gondolkozik nap mint nap azon, hogy miből adjak enni a gyermekemnek vagy hogy hogy veszek neki pl cipőt, mikor a kenyérre valót alig tudja összeszedni a kabátzsebekben felejtett apró pénzből, és hogy fog karácsonyra apró kis ajándékot vásárolni, ha másnak nem is csak annak a kis apróságnak aki az életében a legfontosabb?
Sokan azt mondják, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa.. van benne valami, de azért én azt mondom hiába csinálnám én jól a dolgokat, ha egyszerűen vannak bizonyos akadályok amikkel nap mint nap meg kell küzdenie az embernek és ki kell tartania hisz sokminden más nem jut csak a kitartás.
De kérdés az is meddíg bírja ezt az ember és mikor lesz már valami változás..

Posted in Uncategorized | No Comments »